Másfél évszázaddal ezelőtt telepítették be újra Erzsébetlakot, miután egy nagy árvíz néhány évvel azelőtt teljesen elpusztította az első települést.
A mai Erzsébetlak ősei 1866-ban érkeztek Európa minden tájáról erre a vidékre, s az első német telepesek Elizenheim-nak nevezték el. Augusztus második hétvégéjén méltóképpen ünnepelték meg a helybeliek és vendégeik ezt a jubileumot. A vasárnapi szentmise után a falu központjában, a Nemzetközi Kutatóközpont előtt megelevenítették a falu történetét, ugyanis mindegyik nemzet a saját népviseletében, idősebbek, fiatalabbak egyaránt felvonultak – jelképesen bemutatva az ősök idejövetelét.
Ünnepi köszöntőt mondott a falu tanácselnőke, Miroslav Markuš, majd köszöntötte az egybegyűlteket Dušan Šijan, Közép-bánáti körzetvezető.
Utána leleplezték a Kutatóközpont előtt helyet kapott szobrokat, amelyek a júniusban lezajlott nemzetközi szobrásztáborban készültek, valamint a jubileumnak emléket állító emléktáblát. A mesterek közül jelen volt a vonyarcvashegyi Major Lajos és a helybeli Szabó András.
A három szobor a településen ma is létező kenyérkereseti mesterségeket ábrázolja: Dančo, a nádvágó, Sanyi, a halász és Zuzka, a földműveléssel foglalkozó, kapáló asszony. Manapság a három mesterség mellett a falusi turizmusban próbálják ki magukat a helybeliek. Természetesen erre a kis településre is jellemző az elvándorlás, sokan külföldön keresnek jobb megélhetést.